A Kisalföld egyik jellegzetes kistája a Rábaköz. Délen és keleten a Rába határolja, nyugaton a Répce, északon a két folyó hordalékkúpja választja el a Hanságtól. Ha a Szigetköz a Duna ajándéka, akkor a Rábaközt a Rábának köszönhetjük. Ez a folyó építette a felszínt és adta meg az élet lehetőségét a jó termőfölddel és a dús füvu legelőkkel. A tatár-török égette, vízjárta föld a nép szorgalma révén mégis újra- és újraéledt, és örökül hagyott nekünk Árpád-kori templomokat (Rábaszentmiklós és Árpás), török világra emlékeztető kőoszlopokat, barokk kastélyokat (Mihályi és Szany), a múlt századi virágzó állattenyésztéshez kapcsolódó faluképet (Bogyoszló és Szil), és messze földön híres népmuvészetet, szép viseletet (Dör és Szany).
Táncaik közül a kónyi, kapuvári, szanyi verbung országosan ismert, de legalább ilyen híres a gyertyás legénytánc és a szárföldi dús. A Rábaköz világszerte ismert hímzései szorosan összefüggnek a népviselettel, hiszen ezek teszik őket olyan díszessé, gyönyörűvé. A régi kézművesipart ma is híressé teszik a csornai kékfestők, a döri fazekasok, a höveji csipkehímzők. A nagy teljesítményu modern malmok mellett a régi molnárélet emléke a gyórói vízimalom, amely mára sajnos rommá lett. A népi táplálkozás hagyományos ételeit is megtanulhatjuk még, például a legjellegzetesebb süteményt: a rábaközi perecet. A hagyomány szerint közel kétszáz éve sütik. Ünnepi alkalmak, lakodalom, keresztelő, búcsú süteménye, és ajándékozásra is kiválóan alkalmas.
A Rábaköz ontja értékeit a mai ember számára. Táji szépségeit, történelmi emlékeit, hagyományait, muvészetét csak meg kell ismernünk, meg kell látogatnunk, hogy megszerethessük.